A psoas izom lazítása
Előző bejegyzésben a psoas izom anatómiájáról és működéséről volt szó. Illetve bemutattam a legismertebb nyújtási technikáját, és megnéztük, milyen apró részletekre érdemes figyelni a gyakorlat végzése közben, ha valóban a psoas-t szeretnénk nyújtani. Az előző bejegyzést ide kattintva éred el.
Ebben a bejegyzésben az izom lazításának lehetőségeit vesszük sorra.
Mi a különbség a nyújtás és a lazítás között?
Röviden összefoglalva annyi a differencia, hogy a nyújtás során az izom végpontjait távolítjuk egymástól, ezáltal megnyúlik az izom. Különböző nyújtási technikák állnak rendelkezésre, például aktív és passzív nyújtások, ezekről bővebben például itt olvashatsz. A nyújtás során általában nyújtás érzet keletkezik, mely különböző intenzitású lehet.
A lazítás során az adott izmot (jelenleg a psoas izmot) olyan helyzetbe hozzuk a testrészeink pozicionálásával, hogy az a létrehozott testhelyzet és a gravitációs erő segítségével el tudjon lazulni. Ehhez idő kell, a lazulás általában nem következik be azonnal, van, hogy 5-10 perc alatt már érezhető az eredmény, de az is előfordul, hogy hónapokig kell dolgozni rajta (akár különböző módszerekkel). Az izomlazítás esetében általában nincs különösebb érzet az izomban, de gyakran tapasztalható egy kiengedés, lazulás.
Miért jó az izomlazítás?
Vannak nehezen elérhető, mélyen fekvő izmaink, és vannak olyanok is, amelyek még a feszültséget is begyűjtik. Amikor stresszesek vagyunk még a testtartásunk is megváltozik, megfeszülnek bizonyos izmaink. A psoas izom is egy ilyen mély izom, mely a testtartásunkban szerepet játszik, és a testtartásunk hatással van az izom állapotára. Az izom nyújtása is eredményes lehet, de véleményem szerint érdemes a lazítására is időt szánni.
A psoas izom lazítása
Bizonyos állapotok, betegségek esetén (például gerincproblémáknál) ezek a lazító technikák fájdalmat okozhatnak, ezért, ha az alábbi testhelyzetekben fájdalom vagy a panaszod fokozódása jelentkezik, ne végezd. A lazító technikák során fájdalomérzet nem jelentkezhet.
1. A medence megemelése
A gyakorlathoz szükséged lesz egy jógatéglára vagy egy-két párnára, de használhatsz összehajtogatott plédet, törölközőt is. Feküdj a hátadra és húzd talpra a lábad úgy, hogy a lábszárad függőleges legyen. Majd emeld meg a medencédet és tedd be alá a jógatéglát (vagy a saját eszközödet). Figyelj arra, hogy a medencéd megőrizze vízszintes vagy enyhén hátrabillent helyzetét (lásd a képen), ebben segít, ha a lábszárad függőleges helyzetben marad. Maradj ebben a helyzetben 5-10 percig, és közben törekedj a derekad és a medencéd körüli izmok tudatos lazítására. Amíg e helyzetben pihensz, lélegezz mélyebbeket.
Javaslom, hogy minimum 5 percig maradj a helyzetben, mert legalább ennyi idő szükséges az izom ellazulásához.
2. A mellkas megemelése
Ehhez a verzióhoz néhány nagyobb párnára, esetleg jógatéglára lesz szükséged vagy bevethetsz összehajtogatott plédeket , törölközőket is. A legideálisabbak ha tömörebb az alátámasztásod, ezért jó például a több, nagyobb törölköző. Az eszközeidet helyezd egymásra és tegyél rá még egy kisebbet (vagy egy összetekert törülközőt), amely a fejed alátámasztására fog szolgálni. Erre a célra én a jógatéglát szoktam használni.
Ülj le háttal az eszközök elé kb. 40-50 cm távolságra nyújtott ülésben. Nyújtózz kissé előre a lábujjaid felé, majd támaszkodj le a csípőd mellett a tenyereddel és lassan engedd rá magad a párnákra. Ez nem egy hasizom gyakorlat, nyugodtan használd a kezed a támaszkodáshoz.
Lényeges, hogy az alátámasztás kb. a lapockák aljáig dúcolja alá a hátad, lejjebb már ne. Így a mellkasod alsó része (alsó bordák) és a derekad is a levegőben “lóg”. Figyeld meg, hogy ebben a helyzetben a combod leér-e a talajra vagy elemelkedik onnan. Karjaid kicsit távolabb a törzsedtől helyezd el, tenyered nézzen a plafon felé. Lazítsd el az izmaidat, pihenj ebben a helyzetben 5-10 percig vagy akár még tovább. Lélegezz mélyebben, hosszabban.
Jó visszajelzést kaphatsz a lazulásról, ha az elhelyezkedés után végigtapintod a gerinced vonalát, majd a relaxálás végén megismétled. Tapasztalhatsz asszimmetriát is a tested két oldala között. Minél távolabb van ebben a helyzetben a mellkasod és a combod a talajtól, annál nagyobb szükséged van a psoas izom lazítására. Általában a szabadon elhelyezkedő gerincszakasz idővel érezhetően és láthatóan közelebb kerül a talajhoz, lesüllyed.
A kétféle lazítás hasonló, de mégsem ugyanaz, ezért javaslom, próbáld ki mindkettőt, és alkalmazd azt, amelyik számodra jobban bevált. Az én kedvencem a 2. verzió, kényelmes, pihentető és még a mellkast is nyitja. Az időt telefonon szoktam mérni, beállítok 10 percet, így nem kell erre figyelnem, nyugodtan relaxálhatok vagy aludhatok is egy kicsit.
Mit tehetünk még a psoas izom optimális állapotáért?
Sok mindent, de legyen itt most két hasznos tipp, melyet nap mint nap tudsz alkalmazni. Ezek segítenek megfelelően “használni” ezt az izmot és persze sok más izomra is hatással lesz ez a pár apró változtatás. Szeretném azért itt is hangsúlyozni, hogy nem lehet egy-egy izmot kiragadni a testünkből és csak azzal foglalkozni. Egy komplex rendszer a szervezetünk, melyben minden mindennel összefügg.
A testtartás
Az egyik tipp a testtartás javítása. Amint azt az előző írásomban is említettem a testtartásunk hat a psoas izomra és ez fordítva is igaz, az izom állapota hat a testtartásunkra. Tehát, ha a testtartásunk nem megfelelő, ezzel az izommal is problémák lesznek. Nézzünk meg pár dolgot, amire érdemes figyelni ha ülünk, állunk, tevékenykedünk vagy akár edzünk.
Testtartás szempontok álló helyzetben:
- párhuzamos lábfejek,
- súlypont a sarok fölött vagy kicsivel előtte,
- ellazított elülső combizom (m. quadriceps femoris),
- mellkas a medence fölött, az alsó bordákat leengedjük,
- laza vállak,
- fej a mellkas fölött.
A nem statikus helyzetekben, mint pl. egy guggolás, vagy emelés leginkább arra figyelj, hogy a mellkasod ne told előre a medencéhez képest. A testtartásról egy részletesebb olvasmányt itt találsz.
A járás
A másik tipp a járás optimalizálása. A járással kapcsolatban most csak a psoas izomra vonatkozó fázissal foglalkozunk. Amikor az egyik láb felett előrehalad a törzsünk, ugyanaz a láb a törzs mögé kerül. Ekkor a csípőben egy feszítés (extenzió) jön létre. Majd ezzel a lábbal szinte eltoljuk magunkat a talajtól. Tehát létrejön egy kitámasztás és egy elrugaszkodás. Ha ez a csípő hátrafeszítés nem valósul meg kellőképpen, a psoas izom nem nyúlik meg a járásnak ezen fázisában.
Ma ez egy gyakran látható jelenség. Rövidebbek a lépések, kevésbé van meg az elrugaszkodás. Ennek több oka van/lehet, amit most nem részleteznék. Inkább beszéljünk arról, hogyan lehet fejleszteni a járásstílusunkat.
Gondolj arra, mikor dombon felfelé gyalogolsz. Ekkor szinte automatikusan tolod magad felfelé, azaz előre az éppen hátul lévő lábbal (és érezhetően aktívabbá is válik a farizom). Ezt a technikát kezd el alkalmazni sima felszínen járáskor is. Ezáltal jobban igénybe veszed a farizmot, így a psoas izom meg tud nyúlni.
Még egy apró megjegyzés: ha teheted, ne használj futópadot gyalogláshoz és futáshoz, ugyanis itt a szalag mozgása arra kényszerít, hogy az előrehaladásra koncentrálj. Ezáltal a csípő elülső részén lévő izmok, a csípőhajlító izmok aktívabbak lesznek, mivel a csípőfeszítésre nem igazán jut idő.
