Gyakorlat az egészséges csípőízületért

A csípő gyakorlataira mindig nagy hangsúlyt fektetek ágyéki gerincpanaszok, medencefenék problémák, térd- és lábpanaszok (például lúdtalp, bütyök, talpi bőnye gyulladás stb.) esetén, és természetesen csípőproblémáknál is.

Van különbség az AKTÍV és a PASSZÍV csípőízületi mozgástartományod között?

Az ízület és az izmok, kötőszövetek egészsége szempontjából az a jó, ha nincs, illetve minél kevesebb, annál jobb. Ha a passzív és aktív mozgástartományod között nagy a különbség, a sérülés és az ízület degenerációjának esélye is nagyobb.

A kontrollált aktív csípőízületi rotáció elősegíti az ízület centralizációját. Az ízületi középhelyzetből indított mozgások gyorsabbak, hatékonyabbak és az ízfelszínekre ható terhelés is sokkal jobb. A csípő megfelelő rotációs mozgása nagyon lényeges például a hatékony járáshoz, a láb stabilitásához és a medencefenék izomzat rugalmasságához.

Csípő gyakorlat

A videóban a csípőízület aktív ki- és berotációját mutatom be, itt épp háton fekve. Ezt majdnem minden nap megcsinálom különböző helyzetekben, hogy ébren tartsam a csípőízületi kis rotátor izmaimat, és jobban terheljem az alsóvégtag ízületeimet. A csípő egészsége hatással van a láb egészségére is. De már úgyis tudod, hogy minden mindennel összefügg.

Egy kis magyarázat a gyakorlathoz: amikor a lábszár befelé fordul, akkor a csípőízületben kifelé forgatás (rotáció) jön létre. Amikor pedig kifelé fordul a lábszár, a csípő berotálódik.

Mire figyelj?

  • csípő és térd ~90 fokban hajlítva
  • a combcsont, mint forgástengely fix marad végig a mozgás során
  • a lábfej középhelyzetben marad
  • vidd el a mozgást az aktuális véghelyzetig
  • ott tartsd meg 5-10 mp-ig
  • és igyekezz tovább vinni a mozgást minden alkalommal 1-1 mm-t
  • ismételed sokszor, min. 10-szer

A gyakorlat bizonyos állapotokban kerülendő lehet, ha nem vagy biztos benne, hogy végezheted, kérd ki szakember véleményét.

 

 

Mi a core izmok funkciója? Mi okozza a core diszfunkcióját?

A core izmok folyamatosan dolgoznak azért, hogy a test egész nap jól funkcionáljon. Amikor megemelünk valamit (például egy táskát vagy a gyermekünket), a core aktív, ha köhögünk, a core szintén aktív, de még szimpla ülés közben is használjuk ezt az izomcsoportot. Normál esetben automatikusan működik, és minden mozdulatunkat megelőzi a core “bekapcsolása”.

A core sokkal több, mint amit a legtöbben gondolnak róla.

Mi az a core?

A legtöbb ember a core hallatán a hasizmokra gondol. Holott a core alatt nem csupán az izmokat értjük, a core tulajdonképpen egy része a testünknek. Nem a legjobb hasonlat, de talán érthetőbb, ha egy üreghez vagy dobozhoz hasonlítjuk, amely magában foglalja a hasi és a kismedencei szerveket, illetve sok-sok folyadékot. Ennek a doboznak a falai izmok, fasciák és csontos képletek. Az izmos határai a hasizmok, a rekeszizom, a medencefenék izomzata és a gerinc mellett futó izmok. A csontos határai (csak vázlatosan) pedig a mellkas, a medence és a gerinc.

core, hasüreg

Ez a testünk mélyén található rendszer a belső stabilitást biztosítja a szervezetünk működéséhez, mozgásainkhoz. A hasizmok (az egyenes és a külső-belső ferde hasizmok) felületesen helyezkednek el, és a nagyobb mozgásokat hozzák létre, illetve az ezekhez szükséges stabilizálásban is szerepet vállalnak.

Mi a core izmok funkciója?

A core szabályozza a hasűri nyomást (intraabdominalis nyomás), amely a napi tevékenységeinktől függően változik. A megfelelő hasűri nyomás által nyer a testünk stabilitást és erőt, és ezáltal biztosít egy szilárd központot a mozgások kivitelezéséhez.

Melyek a core izmok?

A legbelső core izmok, amelyek közvetlenül szabályozzák a hasűri nyomást:

  • a haránt hasizom (m. transversus abdominis),
  • a rekeszizom (diaphragma),
  • a medencefenék vagy gátizomzat,
  • a sokbahasadt izmok (mm. multifidii).

core izmok, hasizmok

Ezek az izmok hatnak leginkább a hasűri nyomásra, (mondhatnánk, hogy ezek a core izmok) ugyanakkor gyakran ezen izmok edzése hiányzik a hagyományos core tréningekből.

Felületesebb core izmok:

  • külső és belső ferde hasizom (m. obliquus abd. ext.et int.),
  • egyenes hasizom (m. rectus abdominis),
  • gerincfeszítő izmok (m. erector spinae, ezek közül főleg a hosszú hátizom, m. longissimus),
  • nagy farizom (m. gluteus maximus),
  • széles hátizom (m. latissimus dorsi),
  • trapéz izom (m. trapezius),
  • iliopsoas.
Mi történik, ha zavar keletkezik a rendszerben?

Core diszfunkciót bármely, a core optimális működésére ható izom “meghibásodása” vagy a hasűri nyomás szabályozásban bekövetkezett változás okozhat. A fent említett összes izom diszfunkciója befolyásolja a core funkcióját. Ezenkívül minden olyan izom, amely a core csontos határaihoz (mellkas, medence, gerinc) kapcsolódik, és azon izmok is, melyek fasciálisan összeköttetésben álllnak a core izmokkal. Tulajdonképpen majdnem minden izom hatással van rá.

Ha a belső stabilizáció nem működik automatikusan, akkor a felszínes izmok (például az egyenes és ferde hasizmok) veszik át ezt a szerepet. Így lehet az, hogy valakinek  gyönyörűen kidolgozott hasizma van, azonban a core nem működik megfelelően. És ennek az ellenkezője is lehetséges, gyengébb felszínes hasizmokkal tökéletes core funkció.

Ebben az esetben, azaz amikor a neuromuszkuláris rendszer “elfelejtette” hogyan kell bekapcsolni ezen izmokat,  a hagyományos core-tréning is csupán a felületes izmokat fogja megdolgoztatni. Ezzel pedig tovább mélyíthetjük a problémát.

A core tréning alapja a legbelső izmok (haránt hasizom, rekeszizom, medencefenék izom) optimális működtetésének az újratanítása. Az izom és az idegrendszer közti kapcsolat újraépítése.

Diszfunkció esetén, mielőtt visszatérnénk a megszokott edzéshez, lényeges, hogy megtanuljuk a core “bekapcsolását”. Majd ezt a hagyományos edzéseken, core tréningeken is alkalmazzuk, mígnem újra automatikussá válik ez a stabilizáló izomműködés.

Milyen jelei vannak a core diszfunkciónak?

Bármilyen, ezen belső egység megbomlására utaló jelen vagy múltbéli állapot, betegség vagy sérülés core diszfunkcióra utal. Például derékfájás, várandósság és szülés, hasi műtét, medencefenék probléma, rossz testtartás, hasi sérv, lágyéksérv stb.

Hogyan erősítsük a core-t?

Mielőtt komolyabb törzserősítésbe kezdenénk, alapozzuk azt meg a testünk belső magjának, a core-nak a helyreállításával. Ezt érdemes nem csak a fent felsorolt állapotok esetén megtenni, hanem rendszeresen beilleszteni ezen gyakorlatokat, testtudatosításokat az edzésünkbe. A sok ülés, a kemény talajon járás, a cipőviselési szokásaink, a nyak, a felső háti gerincszakasz és a felső végtagi gyengeség, a felületes légzés, a tartós stressz  mind hozzájárul a core funkció elvesztéséhez.

 

 

Bordaközti izmok aktiválása és a mellkas mobilizálása

Nagyon sokféle légzőgyakorlat létezik, és mindnek megvan az értelme. Én most azokat szeretném bemutatni, amik egyszerűek, ám nagy hatással vannak az egész szervezet egészségére. Az előző bejegyzésben a rekeszizom kevésbé használt területeinek az aktiválása volt a cél, ezzel támogatva a core izmok munkáját és a testtartást is.  Ezt itt találod.

Ebben a posztban pedig a mellkas mobilizálására és a bordaközti izmok erősítésére fókuszálunk. Ezzel a gyakorlattal tudjuk növelni a ki- és belégzés hatékonyságát. Ez egy nagyon hasznos funkció, amikor valamit ki szeretnénk üríteni a tüdőnkből, például megfázáskor a váladékot köhögés útján. Ezenkívül a mellkasban és a bordák között lévő nyirokerek és nyirokcsomók működését is segítjük, mely az immunrendszerünk lényeges eleme.

Önmagában már a légzőgyakorlatnak is mellkas mobilizáló hatása van, de bemutatok még egy nagyon egyszerű masszázslabdás mellkas lazítást is, mely az egész törzs mozgékonyságát javítja.

Mik azok a bordaközti izmok?

A bordaközti izmok (mm. intercostales) két szomszédos borda között helyezkednek el. Kétféle van belőlük minden egyes bordapár között: külső, a belégzést segítő, és belső, a kilégzést segítő izmok. Ferde lefutású rostokkal kötik össze a bordákat. Átlagos hétköznapi légzés során nem túlzottan aktívak, leginkább erőltetett légzés, mélyebb be- és kilégzés során kapcsolódnak be.

Szerepük van:
  • a nem kívánatos anyagok kiürítésében, például köhögés, tüsszentés (megfázás, allergia stb.) során.
  • az egyes bordák között létrejövő mozgásban, ezzel növelve a mellkas mobilitását: a több oxigénfelvételt, és több elhasznált anyag kilélegzését.
  • oldja a feszülést a bordaközti izmokban.
  • stimulálja a nyirokrendszert (mely fontos eleme az immunrendszernek).
  • közvetett úton a háti gerinc mozgékonyságát is növeli.
A bordaközti izmok aktiválása

Szükséged lesz valamilyen rugalmas anyagra, például egy gumiszalagra, esetleg harisnyára. A mellkas alsó részén, mell alatt tekerd körbe a gumiszalagot, és az ellenoldali végét fogd meg. Finoman húzd szorosra, hogy érezd, egybetartja a mellkasod a szalag. Véletlenül se feszítsd meg túlságosan, a cél az, hogy belégzéskor legyen egy kis ellenállás körbe a bordákon.

Lélegezz bele a gumiszalagba, érezd, hogy minden irányban (elől-hátul és oldalt) egyformán feszül neki a mellkasod a szalagnak. Majd lélegezz ki. Ismételd 5-15-ször.

A mellkas mobilizálása masszázslabdával

Egy közepesen kemény masszázslabdára van szükséged, de egyéb puha labda is megteszi. Én a felvételen a RAD labdáját használom.  A labdát görgesd a mellkasod alsó részén 30-60 másodpercig. Mozgathatod körkörösen, le-fel és haránt irányban is. Nem szükséges rányomnod a labdát a bordáidra, finoman dolgozz.

Ahhoz, hogy lásd a hatását (ha bizonyítékra van szükséged 🙂 ), csinálj előtte egy-egy törzs oldalra hajlást, rotációt (fordítsd a mellkasod jobbra-balra). A masszírozás után pedig teszteld újra ezeket a mozgásokat.

Ezt a masszázst a kulcscsontod alatt is elvégezheted, vagy akár a mellkasod oldalsó és hátsó régióin. Érezni fogod, hogy vannak érzékenyebb területek, azokon a pontokon is dolgozhatsz, itt óvatosan görgesd a labdát.

Bónusz core tréning

A mellkas kapcsolatban áll a core izmokkal (csatlakozási pontjai vannak a bordákon), és az erőltetett kilégzésbe is besegít. Ráadásul a felső, bordákhoz közeli része gyakran feszes (az előre emelkedő feszes bordakosár megfeszíti a hasizmok ezen részét is). Ezek a gyakorlatok a core izmokra is pozitívan hatnak, funkcionálisan erősítik-lazítják azokat. Sokrétű szerepük van, ezért sokféleképpen kell terhelni, hogy jól működjenek.

 

 

Légzőgyakorlat: a rekeszizom és a mély stabilizációs izom összehangolása

A következő légzőgyakorlat első részének a célja az, hogy a rekeszizom oldalsó és hátsó részébe irányítsuk a levegőt. Ezek azok a területek, amelyek leggyakrabban működnek alul. Így ha a célunk az, hogy jobban lélegezzünk, érdemes figyelmet szentelnünk a rekeszizomnak ezen régióira is. Ezáltal nem csupán a légzésünk javul, de pozitívan hatunk a testtartásunkra, a a mély stabilizációs izmaink működésére, így a gerinc stabilitására és porckorongjaink  egészségére is.

A második részben a mély hasizmok aktiválására mutatok egy egyszerű gyakorlatot. Végül a harmadik részben a rekeszlégzés és a mély stabilizációs izmaink működésének összehangolásáról lesz szó.

Mit jelent az aktivizálás? Azért használom az akitvizálás kifejezést a feszítés és erősítés szó helyett, mert ezeknek a gyakorlatoknak a célja nem az erősítés, hanem az izomműködések összehangolása. Az izom természetes funkcionális működésének a gyakorlása. Az aktivizáláskor egy finom megfeszítést hozunk létre, nem erőteljeset, a teljes feszítésnek 25, maximum 40%-át.

  1. Légzőgyakorlat a rekeszizom aktiválására

A gyakorlathoz szükséged lesz egy nagy labdára (fittball vagy egy székre, de használhatod a kanapét vagy az ágyat is). Helyezkedj el hanyatt fekve, a lábaid tedd fel a labdára, a csípő- és a térdízület is kb. derékszögben van behajlítva. Fontos, hogy a lábszárad teljesen alá legyen támasztva úgy, hogy ez egy kényelmes testhelyzet legyen, amiben teljesen el tudod lazítani az izmaidat. Ennek a pozíciónak a célja, hogy a mellkas (rekeszizom) és a medence (medencefenék izomzat) egyvonalba kerüljenek, mert a rekeszizom így képes optimálisan működni.

A testhelyzet

Feladat:

Lélegezz be mélyen, majd engedd kiáramlani a levegőt a tüdődből. A következő mélyebb belégzéskor a levegőt irányítsd a mellkas hátsó és oldalsó részébe. Légzés közben vizualizáld a mellkasod hátsó-oldalsó régiójába áramló levegőt. Képzeld el, mintha egy nagy lufi lenne mellkasod és a hasad, mely belégzéskor egyformán fújódik fel minden oldalon.

A be- és kilégzés végén állj meg egy pillanatra. Így lelassítod a légzésed ritmusát, elmélyíted a légzést kihasználva a teljes tüdőkapacitást.

Ismételd néhányszor (5-10-szer), illetve ameddig jólesik. Ha két légzés fárasztó, ne erőltess többet, idővel növeld az ismétlésszámot.

Ha nem igazán tudod érzékelni azt, hogy hová irányítod a levegőt, helyezd a kezed a mellkasod oldalsó részére, hüvelykujjad hátul a bordákon, tenyered oldalt. Enyhén nyomj rá a bordákra, egy ingert adva arra a területre, és irányítsd a kezed alá a levegőt. Kilégzéskor pedig finoman segítheted a bordák mozgását azok óvatos lefelé mozdításával.

2. Mély stabilizációs hasizom (m. transversus abdominis) aktiválása

Bár számos szakember hatástalannak tartja az izolált mély hasizom aktivizálást, mégis többen vannak azok, akik hatásosnak vélik azt, és vizsgálatokkal is igazolták e tényt. Sok kutatás alátámasztotta, hogy a különböző eredetű derékpanaszok esetén a mély stabilizátor rendszer inaktívvá válik, és a felületes izmok veszik át a szerepüket. Így ezek a nagy izmok túlműködnek, és feszessé válnak.

A mély hasizom – m. transversus abdominis

A gyakorlatot az előző testhelyzetben hátonfekve végezd. Azt javaslom, hogy ezt a gyakorlatot önmagában terhelt helyzetben (ülve, állva, gyakorlatok közben) ne használd, mert a levegő hasba irányításával nem aktivizáljuk az összes stabilizátort. A harmadik gyakorlat (az 1-es és a 2-es kombinációja) alkalmas lesz bármilyen testhelyzetben a mély stabilizátor izmok aktiválására, így minden testhelyzetben gyakorolható.

Feladat:

Mély belégzés után hagyd kiáramlani a levegőt a tüdődből. Majd az ujjaidat finoman nyomd bele a csípőlapát és a köldök között a hasadba. Belégzéskor érzékeld, hogy az ujjaid alatt megfeszül a hasizom, kissé az ujjadnak nyomódik.

Ha ezt a feszülést nem érzed, irányítsd a levegőt az ujjad alá, és gyöngéden (ne erőltesd túlzottan) nyomd az ujjad felé a levegőt.

Majd utána végezd el úgy is, hogy oldalt a csípőlapát felett és az alsó bordák alatt nyomod be az ujjaidat, ill. hátul a bordák alatt ugyanígy. Ez azért szükséges, mert a mély hasizom nem csak elől, hanem oldalt és hátul is tart, körbeveszi a hasüreget (a fenti fotón ez jól látható).

Amint ezt az aktiválást 6 másodpercig képes vagy normál légzés mellett megtartani, áttérhetsz a 3. gyakorlatra.

3. A rekeszizom és a mély hasizom működés összehangolása

Ez a gyakorlat az előző kettő kombinációja, amikor a tudatos rekeszizom légzést a mély stabilizációs rendszert együtt működtetjük. Ez tulajdonképpen a normál légzőmechanizmus, amit olykor tudatosítani szükséges. Végezheted bármilyen testhelyzetben, például munkahelyen ülés közben is. Segít a felületes izmok feszülésének oldásában, és a megfelelő légzés, ill. mély stabilizációs mechanizmus fenntartásában. Ez napközben az ülőmunkát végzőknek különösen hasznos.

Feladat:

Ülő helyzetben állítsd be a testtartásod (segítséget ehhez itt találsz), és nyújtózz meg fölefelé, az állad enyhén biccentsd le. Az ujjaidat finoman nyomd oldalt a hasadba, belégzéskor a levegőt most a mellkasod oldalsó és hátsó részébe irányítsd (ne a hasadba!), közben érzékeld a mély izmok aktiválását. Ekkor már csak érzékeld az izomfeszülést, ne feszíts rá a hasizomra, inkább a tudatos légzés segítségével kapcsold be azokat.

Más módszerek

A légzés és a mély stabilizációs rendszer működésének összehangolására, újratanítására többféle metódus létezik. Én úgy gondolom, hogy ez az egyik legtermészetesebb és legegyszerűbb módja az aktiválásnak. Könnyen megtanulható és alkalmazható, ezért mutatom be ezt. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többi nem jó, próbálj ki mást is, ha ez nem válik be neked.

 

 

Milyen az optimális légzés? Te hogyan lélegzel?

A légzés optimalizálása hangsúlyos része a mozgásszervi terápiáknak. A légzés indít el és hajt minden mozgást. Légzés nélkül nincs mozgás, nincs élet. Tudjuk, hogy minden élő ember lélegzik, de nem mindegy, hogyan végzi azt. Az optimális légzés minden életfunkciónk megfelelő működéséhez szükséges. Így például az izom működéséhez, a normál hasűri nyomás fenntartásához, és az idegrendszer szabályozásához is.

Milyen az optimális légzőmozgás?

A normál légzés során a mellkas három dimenzióban mozog: felfelé-lefelé, oldalra, és előre-hátra. Tehát amikor belélegzünk a bordák minden irányba elmozdulnak, tágul a mellkas előre és hátrafelé, oldalra (szélesedik), és lefelé-felfelé is, hogy minél nagyobb teret adjanak a beáramló levegőnek. Ezt a többirányú mozgást a rekeszizom hozza létre. A mellkas mozgása összhangban van a hasüreg mozgásával, ezért a hasüreg is hasonló három irányú mozgást végez. Erről olvass bővebben itt.

Basic mechanics of breathing

A mellkas mozgása be- és kilégzés során

Mi a rekeszizom?

A rekeszizom a légzés fő izma, mely egy aszimmetrikus dómként helyezkedik el a test központjában, a mellüreg és a hasüreg határán, elválasztva és összekötve azokat. A mellkas alját és a hasüreg tetejét képezi. Az alakját az ezekben az üregekben található belső szerveink adják. Például a kupola a jobb oldalon magasabb, mert a máj felfelé tolja, a bal oldalon pedig alacsonyabb, ott a szív nyomja lefelé.

A rekeszizom nem teljesen választja el a két testüreget, több rés is található rajta, ami keresztül a mellüregből a hasüregbe jutnak át olyan fontos képletek, mint az aorta, véna cava inferior, nyelőcső, idegek (n. vagus, truncus symphaticus), és még mások (nyirokerek és egyéb idegek).

Légzésünk autonóm és akaratlagos szabályozás alatt is van. Tehát spontán akaratunk nélkül is létrejön a belégzés, de irányítani is tudjuk bizonyos határokon belül.

A rekeszizom, mint minden más izom is idegrendszeri gátlás alá kerülhet. Ekkor nem tudja ellátni funkcióját, feszessé válik. Az izom diszfunkciója centrális elhelyezkedése miatt is kihat az egész szervezetre.

A rekeszizom

Mitől változik meg a rekeszizom működése?

Elég sok minden hatással lehet a rekeszizom működésére, de manapság leggyakrabban a tartós stresszállapot, testtartásbeli és edzésszokásaink, a felületes légzés, és az érzelmi feszültség  fel nem dolgozása járul hozzá a rekeszizom elégtelen működéséhez. Ezen kívül a légzőszervrendszert érintő betegségek (allergia, asztma, COPD stb.), műtétek (mellkasi, hasiműtét), sérülések (bordatörés, kulcscsonttörés stb.) után is helyre kell állítani megfelelő légzést.

Nézzük kicsit részletesebben az okokat és azok lehetséges okait:

  • rendszeres stresszállapot: túl sok munka, túl sűrű beosztás, folyamatos teljesítménykényszer, túl sok edzés, túlzásba vitt pörgetőszerek (kávé, energiaital stb.), kevés és felszínes alvás, az elcsendesedés hiánya.
  • testtartás szokásaink: helytelen testtartáskorrekció a mellkas előretolásával, a lapockák hátrafeszítésével; a rekeszizommal fascialis kapcsolatban lévő izom feszessége, diszfunkciója.
  • edzés szokások: rövid túlpörgetett edzések, nagyobb hangsúly az izomépítésen (sok erősítés), mint a mozgás és az izomműködés hatékonyabbá tételén, hasbehúzás gyakorlatok közben, extra izommfeszítés gyakorlatok közben.
  • felületes légzés: a felfokozott idegi állapotban felületessé válik a légzés, a rossz testtartás sem teszi lehetővé a mellkas normál mozgásait.
  • érzelmi problémák: aggodalom a jövőért, előre nem látható dolgok miatt, a meg nem elégedettség, az elfogadás hiánya, a túl kritikus attitűd, a lelki problémáink magunkba temetése.
Milyen jelei lehetnek a nem megfelelő légzésnek?

A mellkas előreemelkedett helyzete, rugalmatlansága. Az alsó bordák elől kiemelkednek a törzs síkjából, a bordakosár alsó része rugalmatlanná válik, és korlátozott elmozdulásra lesz képes. A mellkas és a medence eltolódik egymáshoz képest, ezáltal a törzsizom funkciója zavart szenved. A hasizmok felső részének működése is csökken, hisz megnyúlt állapotba került.

A fej és a lapocka helyzete megváltozik. A légzési segédizmaink (például fejbiccentő izom, mm.scalenii, kis mellizom stb.) rendszeresen bekapcsolódnak a légzésbe, emelik a mellkast, ezáltal túlfeszülnek, rövidülnek. Megváltozik a fej helyzete, a mellkas elé kerül, eredményezve egy feszülést a tarkó izmaiban. Ez pedig fejfájáshoz, rágóízület problémákhoz vezethet. A kis mellizom feszessége a lapockát előrebillenti, az alsó csücske elemelkedik a mellkasról.

A légzés szaporabbá és felületesebbé válik. Ez hosszútávon szintén a légzési segédizmok túlterhelését eredményezi, és nyugtalanságot, vérnyomás emelkedést okozhat.

Milyen hatással van a helyes légzés a szervezetre?
  • Csökkenti az idegrendszer szimpatikus tónusát, mely segíti az izom relaxációját, és hozzájárul egy általános jólét állapothoz.
  • Pozitívan hat a testtartásra, segít helyreállítani a testrészek egymáshoz viszonyított optimális helyzetét. De a testtartás korrekcióval is elérhetünk javulást a légzőfunkcióban. A helyes testtartásról itt olvashatsz.
  • A légzés és a stabilizáló törzsizmok összhangban működnek. A légzés helyreállításával javítjuk a gerinc stabilitását és a porckorongok egészségét.
  • A helyes légzés mobilizálja a mellkast, mely szintén jó hatással van a porckorong keringésére is.
  • A légzés és a mély stabilizáló kisizmok működésének összehangolása minden mozgásunkat megelőzi. Normál esetben ez automatikus, mozgásszervi panasz esetén viszont ezt újra kell hangolnunk. És akár egy váll panasznál is ezzel kell kezdenünk, hiszen ahhoz, hogy a térben a karunkat meg tudjuk mozdítani a törzset stabilan kell tartanunk.
  • A megfelelő légzés oldja a kötőszövet feszülését, az általános rigiditást csökkenti.

 

 

A légzés is mozgás

Mi is a légzés? A légzés során a levegő beáramlik a tüdőbe, majd onnan visszaáramlik a légtérbe. Ha közelebbről szemléljük a ki- és belégzést, látjuk, hogy tulajdonképpen a légzés is mozgás. A legalapvetőbb emberi mozgás, mely ugyan reflexes, de akarattal is irányítható.

Hol és hogyan jön létre a légzés?

A légzés két, egymás fölött elhelyezkedő testüregben zajlik: a mellüregben (mellkas, itt található a tüdő) és a hasüregben. Mindkettőben belső szervek találhatóak. A két üreget összekapcsolja és el is választja a rekeszizom, ez a nagyon fontos struktúrája az emberi testnek, a fő légzőizom.

Ez a két üreg képes mozogni, rugalmasan változtatni az alakját és a volumenét is. Az egyik üreg mozgása, alakváltozása mindig hatással van a másik üregre.

Belégzéskor a levegő beáramlása a tüdőbe tulajdonképpen passzív folyamat, a légköri nyomás eredménye. Az erő, amit a szervezetünk fejt ki, arra fordítódik, hogy megnövelje a helyet, azaz a tüdő térfogatát ahhoz, hogy elegendő mennyiségű levegő jusson be.

Belégzéskor a tüdő és a mellkas mozgása

Hogyan mozognak ezek a testüregek?

A mellüreget úgy kell elképzelnünk, mint egy gázzal töltött zsák, amin van egy nyílás, ahol szabadon áramolhat a levegő. Amikor a levegő beáramlik a tüdőbe, megváltozik annak formája és a térfogata is.  Ha összenyomjuk ezt a zsákot (tüdőt), csökkent a térfogata, és természetesen változik az alakja is, és levegő távozik belőle.

A hasüreg ettől eltérően mozog, ugyanis a légzés során a hasüreg volumene nem változik, csak az alakja. Ezt úgy tudjuk könnyebben elképzelni, mint egy vízzel teli lufit. Ha összenyomjuk, a benne lévő víz elmozdul valamerre. Azonban más életfunkciók során a has térfogata is képes nőni-csökkenni. Ha például sokat eszünk vagy iszunk, növeljük a hasüreg térfogatát.

Hogyan hat az egyik testüreg mozgása a másikra?

Belégzéskor a mellkas kitágul, a rekeszizom lefelé mozdul el nagyobb teret teremtve a beáramló levegőnek. Ez lefelé nyomja a hasüreget, mely megváltoztatja az alakját (térfogata ugyanaz marad). A hasüreg kissé előre és lefelé mozdul el.

A nyugodt normál légzés során a kilégzés passzívan megy végbe, a mellkas, a tüdő visszatér kezdeti méretére. Ehhez szükséges a mellkas és a szövetek (köztük a tüdőszövet) megfelelő rugalmassága. Ha csökken ezen szövetek és szervek tágulási-összehúzódási képessége, a légzés zavart szenved.

Nem csak a mellkas térfogatbeli változásai hatnak a hasüregre, de a hasüreg volumen növekedése is befolyásolja a mellkas és a tüdő működését. Gondoljunk csak arra, mikor nagyon sokat eszünk vagy akár iszunk egyszerre. Ekkor a hasüreg mérete (térfogata) nő, plusz helyre van szüksége, felnyomódik a mellkasüregbe, ezzel csökkentve a tüdő terét, nehezítve a légzést. Ez történik a várandósság során is. Természetesen ez utóbbi esetén normális esetben a szövetek fokozatosan adaptálódnak, megnyúlnak, teret engedve a babának. Ehhez szintén szükséges a szövetek megfelelő flexibilitása.

Így azt gondolom, jól látható, és érthető, hogy a hasüreg állapota milyen nagy hatással van a légzésre, és a légzésnek mekkora hatása van a has egészségére (hasüregi szervekre). Fordítsunk gondot a légzésünk helyreállítására, és a helyes légzés gyakorlására.

 

 

A core izmok szerepe a helyes testtartásban.

Sokat hallani a core izmok tréningjéről. A core izmok karbantartása valóban fontos, ám ahhoz, hogy megfelelően edzd a core izmaidat, tudnod kell, hogy melyek ezek az izmok pontosan, és azt is, hogyan működnek.

Mik a core izmok és hogyan működnek?

A core angol szó, magot, valaminek a velejét, legjavát, központját jelenti. Anatómiai szempontból a core szóval bizonyos izomcsoportokat illetünk. A core szó jelentése jól tükrözi ezen izomcsoportjaink funkcióját és elhelyezkedését is: a mag, a központ.

A core izmok, leegyszerűsítve a hasüreget körülvevő izmok.

core izmok

Mely izmok tartoznak a core izmok csoportjába?

Legfontosabbak:

  • a medencefenék izmai (pelvis diaphragma)
  • a haránt hasizom (transverus abd.),
  • a külső és a belső ferde hasizom (obliquus abd. ext.et int.),
  • az egyenes hasizom (rectus abd.),
  • a gerincfeszítő izmok (erector sp., ezek közül főleg a hosszú hátizom, longissimus)
  • a sokbahasadt izmok (multifidus)
  • a rekeszizom (thoracic diaphragma)

A medencefenék izmai alulról határolják a hasüreget, a hasizmok előlről, a gerincfeszítők hátulról, a rekeszizom pedig felülről.

További ide tartozó izmok (bizonyos szempontok szerint ide sorolják másodlagos izomként):

  • a nagy farizom (gluteus maximus),
  • a széles hátizom (latissimus dorsi),
  • a csuklyás izom (trapezius).
Mi a funkciójuk a core izmoknak?

Ahogyan a legtöbb izmunknak, ezeknek is van statikus, azaz tartó és dinamikus, azaz mozgató funkciója is.

1. Statikus működés:

A core izmok egyik legfontosabb feladata a törzs stabilizálása, azaz a statikus működés a végtagmozgások kivitelezése alatt. Stabilizálja a törzset, azaz a medencét és a bordakosarat miközben a kart és/vagy a lábat mozgatjuk. Például egy helyben állva a megemelünk valamit vagy gyaloglunk stb.

2. Testtartás:

A testtartás alapvetően a medence és az ahhoz képest elhelyezkedő bordakosár (vagy mellkas) helyzetétől függ (nagyon leegyszerűsítve), amelyek helyzetét természetesen az összes többi izom állapota befolyásol. A core izmok optimális működése szükséges a helyes testtartáshoz, ugyanakkor a core izmok akkor tudnak jól működni, ha a medence és a bordakosár egymáshoz képest megfelelő helyzetben van. Egyik nem létezik a másik nélkül.

Mi az optimális működése a core izmoknak? Elsősorban az, hogy a hétköznapi mozgásaink során spontán aktivizálódjon, ezáltal biztosítva a stabilitást és egyben védelmet a gerincnek és a szerveinknek a fenntartható  jó funkció érdekében. Tehát, ha az edzőteremben  koncentráció mellett, ráfeszítve a gyakorlatok során jól működik az önmagában kevés. A feladat az, hogy a spontán funkcióját visszahozzuk, ehhez pedig mozognunk kell. Naponta, többet.

3. Hasűri nyomás:

A legfontosabb core izmok (lásd fent) felelősek a hasűri nyomás kialakításához. A hasűri nyomás sok élettani folyamatunkhoz szükséges, mint például a székelés, vizelés, a megfelelő légzés és például nőknél a szülés. A nem megfelelő core funkció számos problémához vezethet a hasűri nyomás megváltozása miatt is. Például rossz légzésfunkció, túlzott hasűri nyomás miatt hasi sérv, emésztési zavarok, diastasis recti, medencefenék diszfunkció, derékfájás stb.

4. Dinamikus működés:

Dinamikus core funkció például az erdőben sétálás. Az egyenetlen talajon való gyaloglás során a törzsizmoknak folyamatos izommunkával kell dolgozniuk az egyensúly megtartásának érdekében. Ezen kívül a hasizmok feladata az is, hogy közelítse a mellkast a medencéhez, ahogy például a hasprésnél.

core tréning, core izmok

Jó funkciójú core izmok.

Hogyan működnek?

A core szinergikus működése

A core izmok a légzéssel egy ütemben működnek. Ahogy korábban is említettem, alulról a medencefenék izmai, felülről pedig a rekeszizom határolja a hasüreget.

  • Belégzéskor a tüdő tágul, tehát a rekeszizom lefelé mozdul el, megrövidül. Ekkor a medencefenék és a hasizmok megnyúlnak. A hasűri nyomás megnő.
  • Kilégzéskor a rekeszizom ellazul, meghosszabbodik, felfelé mozdul el, befelé a mellkasba. A medencefenék és a hasizom pedig rövidül befelé húzódik. A hasűri nyomás csökken.

Ez a szinergia biztosítja a core izmok erejét, stabilitását. Ha ez nincs meg, hiába erősítjük a hasizmokat nem fognak megfelelően működni.

A core tréning előtt

Az első lépés a testtartás. Lényeges, hogy ne egy pár percre jó helyzetbe kényszerített dologról legyen szó, hanem figyelembe véve a teljes testet, aktívan korrekciós gyakorlatokkal érjük el, amit aztán napközben mindennapi mozgásaink során is fenntartunk. A legtöbb esetben ide tartozik a vádli és a hátsó combizom nyújtás, a mellkas mobilizációja (a nagy mellizom nyújtása, a rekeszizom lazítása, a háti gerinc mobilizálása), a csípőhajlító és combközelítő nyújtása. A farizom, a külső combizom aktivizálása.

A lista nem teljes, és természetesen egy sablont nem lehet ráhúzni mindenkire. De lásd, hogy nem fenntartható egy-egy testtáj szelektív edzése anélkül, hogy figyelembe vennénk a teljes test állapotát. Hacsak nem kockákat akarsz és ennyi neked bőven elég.

Miután megteremtetted az egyensúlyt a testrészeid között a core izomcsoport egész nap (legalábbis a mozgásid során) dolgozni fog anélkül, hogy aktívan megfeszítenéd. A spontán feszítgetés vagy a hasi zsír hasbehúzással vagy szorító eszközökkel való eltüntetését nem ajánlom, sokkal több kárt okozol, mint amennyi hasznot húzol vele.

gyenge core izmok

Gyenge core izmok.

 

 

 

Guggolás helyesen

A guggolás az ember természetes mozgása. Az igaz, hogy manapság nem guggolunk annyit, mint korábban, legalábbis nem Európában. De ha megfigyeljük az ázsai népeket, ők a ma is rengeteg hétköznapi tevékenységüket végzik guggolva. A guggolást használják pihenő pozícióként is, ahogyan mi az ülést.

Miért jó a guggolás?

Az ülés és a guggolás között az a nagy különbség, hogy a guggolás nagyobb izommunkát és ízületi mozgékonyságot igényel, mint a székre ülés. Az üléssel sincs gond, kivéve, ha azt napi szinten sokszor ismételjük.

Vezessünk be több guggolást a mindennapjainkba például úgy, hogy ha valami után nyúlunk, ne hajoljunk, hanem guggoljunk. Ha otthon dolgozunk, olvasunk, játszunk a gyerekekkel stb. üljünk a földre párnára például. A földre leülés, onnan felálás, a földön ülés közben felvett változó pozíciók változatos ízületi mozgásokra késztetnek. Ez pedig vitathatatlanul jót tesz az ízületeinknek és az izmainknak, ezáltal az egész szervezetünknek. Az izmaink állapota nem csak az ízületeink optimális működéséhez fontos, hanem a keringési rendszereink, az emésztési folyamataink és az idegrendszerünk egészségéhez is. A medencefenék problémák kezelésének is fontos összetevője a guggolás.

Hogyan guggolj?

A guggolás egyszerű mozdulat, mindenki tud guggolni, valahogyan. Ahhoz, hogy a guggolás előnyeit élvezzük, néhány szempontot figyelembe kell venni. Az is lehet, hogy néhány előkészítő gyakorlatra szükség van ahhoz, hogy a teljes guggolásig eljuss.

Alapelvek

Guggolni sokféleképp lehet. De ha nem szokásunk a guggolás, kezdjük a legegyszerűbb guggolással, és azzal is fokozatosan, néhány szabályt betartva haladjunk. Ez a sérülés elkerülése miatt lényeges. Hisz akármennyire alapmozgása ez az embernek, ha nem csináljuk rendszeresen, akkor a testünk nincs erre felkészülve.

  1. Kb. vállszélességű terpeszben végezzük, a lábfejek külső szélei párhuzamosak legyenek. Ügyelj arra, hogy a lábszárak függőlegesen maradjanak guggolás közben.
  2. Úgy guggoljunk, mintha egy távoli székre szeretnénk leülni (meg is tehetjük azt, hogy odateszünk egy széket). Így a súlypont hátul marad, a térdet a sarok fölött tartjuk, a feneket visszük hátra.
  3. Karokkak előrenyújtózva, előredöntött törzzsel segítsük az egyensúly megtartást.
  4. Figyelnünk kell még a térdek középhelyzetben tartására, semmiképp ne engedjük közeledni őket.
  5. Addig guggoljunk, amíg a hátunk nem görbül. Ideális helyzetben a hát egyenes marad teljes guggoláskor is. Viszont ne a mellkas előretolásával egyenesítsük a hátunkat, mert ezzel nem a medence mozgását segítjük.
Könnyített guggolás, így kezdjük el

Könnyíteni úgy tudunk, hogy széket használunk a gyakorláshoz. A széket a falhoz támasztjuk, hogy ne tudjon kicsúszni alólunk. Leülünk a szék elülső részére, a lábunkat elhelyezzük úgy, hogy a térd 90º-ban hajlítva legyen. Innen állunk fel az előző szempontok szerint. Elképzelhető, hogy ez sem megy még, akkor tegyünk párnát a székre, így könnyebb lesz a felállás. Felálláshoz minden esetben az izmaink erejét használjuk, ne lendületből, ne támaszkodással álljunk fel. De a sarok közelebb húzása sem jó megoldás.

Jó megoldás az is, ha eleinte megkapaszkodunk egy stabil tárgyba, ez lehet akár egy ajtó kilincse. Oldalról mindkét kilincset megfogjuk, így végezzük a guggolást.

Guggolás előkészítő gyakorlatok

A vádli nyújtása. A vádli izomzatának a megnyúlása szükséges ahhoz, hogy a teljes guggolás létrejöhessen anélkül, hogy eldőlnél vagy a sarkad felemelnéd.

A hátsó combizom nyújtása. A hátsó combizom rugalmassága elengedhetetlen a combcsont és a medencecsont között létrejövő (csípőízületi) mozdulatokhoz. Ha ez nincs meg, derékmozgással helyettesítjük, így túldolgoztathatjuk a derekunkat.

A guggolás nem veszélyes és kerülendő mozdulat, mindenkit bíztatok rá. De! Készítsd fel rá a szervezeted. Gyakorolhatsz tükör előtt, ha megteheted, így jobban tudod kontrollálni a mozdulataid, igazítani a testtartásod. Mindig a pontos kivitelezés legyen a cél, ez fontosabb a teljesítménynél.

A cikk 2017. januárban frissült.