A spondylolisthesis a csigolya valamilyen irányú (előre vagy hátra) elcsúszását jelenti a sagittalis síkban. A spondylo szó több kórképünk elnevezésében is szerepel. Nézzük meg, mi ezek között a különbség.

Fogalmi útbaigazítás

Mi a spondylosis? A csigolyák és a csigolyák között lévő kisízületek degeneratív elváltozása. Többnyire meszes felrakódásokkal, perem és csőrképződéssel társul. A csigolyák közötti rés beszűkül, a csigolyák között elhelyezkedő szalagok is meszesednek. Fájdalom, mozgáskorlátozottság kíséri.

Mi a spondylolysis? A csigolyaív elszakadása, mely a csigolyaív legvékonyabb részén, a kisízületek ( pars interarticularis) között szokott létrejönni. Bekövetkezhet egyoldalon vagy kétoldalon. Utóbbi esetben a csigolya tulajdonképpen kettéválik.

A spondylolisthesis

Az az állapot, amikor a csigolya előrecsúszik az alatta lévő csigolyán (ritkán hátra). Mindez csak akkor tud bekövetkezni, ha a spondylolysis (ívszakadás) kétoldali. Ez az elcsúszás előfeltétele. Leggyakrabban a keresztcsont-ágyék átmenetnél (lumbosacralis átmenet) alakul ki. De előfordul a lumbális 4-es és 5-ös csigolyák között is.

Mik azok a kisízületek?

A gerinc ízületei, melyek a gerinc mozgékonyságát teszik lehetővé. Az egymás felett lévő csigolyák a kisízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezek az ízületi felszínek a csigolyaíveken vannak, felfelé és lefelé kettő-kettő.

A spondylolisthesis kialakulásának okai

• isthmicus eredet: a nagy igénybevétel miatt sorozatos microtraumák keletkeznek, mígnem létrejön a fáradásos törés.
• degeneratív elváltozás: degeneráció, elhasználódás talaján létrejövő elcsúszás,
• fejlődési rendellenesség: leggyakrabban a lumbosacralis átmenetben,
• trauma: csigolya törése esetén,
• patológiás elváltozás: tumor, csontritkulás (a csont szerkezet gyengül).

A sorozatos microtraumák talaján létrejött spondylolisthesis (isthmicus) a leggyakoribb, főként sportolók körében.

A csigolya elcsúszás tünetei

Jellemző a terhelésre és a hátrahajlásra (néha előrehajlásra is) fokozódó derékfájás. Neurológiai tünetek inkább csak a nagyfokú csuszamlásnál tapasztalhatóak. A tünetet önmagában nem a csigolya elmozdulás szokta okozni, hanem a környező izmok, szalagok túlterhelése, feszülése.

Hogyan kezelhető a spondylolisthesis?

Az esetek nagy részében a konzervatív terápiáé a főszerep, azaz a gyógytornáé és a kiegészítő módszereké.

A kezelés célja:

• a fájdalom csökkentése, ez különböző eszközökkel lehetséges: lágyrész manuálterápiával, kinesio tappel, köpölyözéssel, fizikoterápiával;
• a gerinc stabilizáció: megfelelően kivitelezett törzserősítő gyakorlatokkal;
• testtartás korrekció, testtudatosítás;
• életmód, mozgás-szokások, munkahelyzet megváltoztatása.

Félreértelmezve él a köztudatban, hogy a csigolya elcsúszást a manuálterapeuta helyre tudja tenni. Nem tudja. Az érintett csigolyával szomszédos szegmensek között létrejött mozgásbeszűkülést képes feloldani, miközben védi az elcsúszott csigolyát. Ezáltal az adott szegmensre ható túlmozgás, terhelés csökken. Így a panaszok is enyhülnek.

A spondylolisthesis és a legtöbb derékfájdalom esetében a törzsizmokat stabilizáló funkciójukban szükséges megerősíteni, összehangolva a légzéssel és a környező izmokkal. A testtartás javításával és a test tudatosításával a szervezetet ért mindennapos káros fizikai hatásokat tudjuk csökkenteni. Azonban fontos a jó életminőség kialakításához és fenntartásához, hogy a lelki terheket is felszínre hozzuk, és feldolgozzuk.